-Hagyd abba Tom!Semmit sem tudsz,fiam!Ráadásul vendégségben vagyunk!-mondta Gordon és ránézett apura aki csak megrázta a fejét.-Nem vendégek vagytok,hanem családtagok!És amúgy is......most reggeli idő van!-mondta apu és öntött magának még 1 pohár vízet.Bill csak Tom felé fordult és bele rúgott az asztal alatt a lábába.-Áúúúúúú!!!!!-kiáltott fel Tom de meg se moccant a széken.-Tom!Egyél.-mondta aztán nyugodtan Simone.-Oké,anyu!-mondta Tom és vissza rúgott Bill felé aki erre ugyan úgy fájdalmasan felkiáltott.-Basszusssss!!!!!!!!!!!!-kiáltotta Bill miközben a lábát fogta.Ezzel végződött a reggeli ,,Kaulitz-párbaj"................Még fél óra csöndes reggeli után apu emelt szót.-Enni,Elison,Eric anyuval ma be kell mennünk a kóházba megvizsgálni az öcséteket!Addig kérlek fogadjatok szót Gordonnak és Simonenak!Elison Te pedig 1 hét szobafogságot kapsz!-mondta apu és szép csöndben kivitte a tányérját a konyhába.-De apuuuuuuuu!!!!Miért???????-ugrott fel Elison az asztaltól,de apu mérgesen kikiabált a konyhából:-Tegnap este itt volt Gerry pedig megmondtuk neked,h nem lehet!!!!!!Ezután kislányom ez a legkevesebb!-mondta apu,de a mondat végére már megnyugodott.-Igazságtalan vagy!!!!!-kiabálta Elison és kuirohant az utcára.Az idő borús volt,de nem esett...egyenlőre.-Enn!Kérlek menj utána!-mondta apu és az ujjával az ajtó felé mutatott.-Megyek!-mondtam és felkaptam a jackimet,majd elmentem megkeresni Elisont.Enn-nek akkor szoktak szólítani amikor akartak tőlem vmit.Borús idő ellenére  nem vittem esőkabátot mert azt reméltem,h Elison Gerryhez ment.Gerryék pedig 2 utcára laktak tőlünk.

Megálltam a furcsa,új festéső,fakerítés előtt.A kerítés lécein keresztül 1 skótjuhászkutya nyomta ki a fejét és ugatott rám.Nem volt vmi szelíd állat engem pedig különösen nem bírt.Csöngettem a kapucsengőn.Egyszer-kétszer-háromszor.....,de nem jött senki.Mikor már majd ráfeküdtem a csengőre,hirtelen kinyílt a bejáratiajtó és kicammogott rajta 1 férfi.Sörhasa volt és kopasz feje.Megtépett farmert viselt és szétjárt tornaciőt.A férfi felül 1 csecsemőre illő trikót viselt ami aztán téll elrentetett engem.Ő volt Gerry apja:Mr.Villsone.Oda állt elém mint 1 komplett jeti és rám lehelt.-Jó napot!Itt van Elison Banx?-kérdeztem tőle kicsit félénken.-Nincs.De Gerry sincs itthon!-mondta a férfi,majd felnézett az égre és erősen hunyorított.Mintha azt várná,h Elison és Gerry odaföntről lenéznek majd.-Kisgyerek!Mindjárt esni fog,menjél haza anyukádhoz!-nevetett gúnyosan és vissza ment a házukba.-Köszönöm!-mondtam lenézően és elindultam megkeresni Elisont.Már kb. fél órája m,entem mikor egyszer csak eleredt az eső.Hamarosan a szél is fújni kezdett.Hirtelen őrületes gyorsasággal kezdett esni az eső.Az emberek rohantak minden felé és közben szeretteik nevét ordítozták.Már teljesen megáztam és engem is sokszor vissza akart fordítani a szél.De mégis csak a nővéremről van szó,aki most vhol itt van kint.Mentem,mentem és már nem volt 1 száraz ruhadarabom se.Hirtelen emberek hada kezdett el felém rohanni.Sokuk annyira megilyedt a vihartól,h mindenkin át tudott volna taposni......és rajtam meg is tette.Amikor belém rohantak átléptek rajtam és sokan félre is löktek engem.Hirtelen már csak azt vettem észre,h zuhanok az aszfalt felé......és egyszer csak már nem tudtam,h hol vok csak feküdtem ájultan az emberek nyomain.És az eső nem állt el........

-Enni!Enni!Enni!Életben vagy?!-kiabálta vki.Kinyitottam a szemem,és 1 ismerős arcot láttam,magam előtt:Billt!Ott térdelt fölöttem az esőben a járda közepén.-Bill?-kérdeztem tőle halkan,mint aki nem tudja kivel is beszél.-Igen én vok az!-mondta Bill mosolyogva.-Hogy kerülsz Te ide?!-kérdeztem tőle.-Apud utánad küldött,h találjalak meg és hozzalak haza!Elison már otthon van!-mondta Bill és megölelt.-Ugye semmi baja!?-kérdeztem Billtől.-Semmi csak elázott.-mondta Bill.Ekkor jöttünk csak rá,h még mindig a járda közepén térdelünk a szakadó esőben.Felálltam a földről és Bill fölém rakta az esernyőjét.-Azért siessünk mert még a végén tüdőgyulladást kapsz!-mondta Bill és megfogta a kezemet.Erre kicsit elpirultam,de nem szóltam semmit.Elkezdtünk futni a házunk felé,de jó messze voltunk tőle mikor Bill megtalált,ezért nem tudtunk menni ütemesen.Ráadásul néhány helyen tűzoltók hada dekkolt néha 1 kidőlt fa miatt,néha pedig 1 elöntött szakasz miatt.Hiába ezzel a nappal együtt elmondhatjuk,h lassan 4 napja esett.Megálltunk 1 túlzsúfolt kávézóban.Sok menekült ember volt aki itt keresett menedéket a vihar elől.Nos Bill igazán úriember volt.Le is ültünk volna,de kb.úgy 10000000 voltunk szóval nem volt módja.Így Billel a falnak dőlve beszélgettünk ilyenekről mint pl.:iskola,Németország,túrné,Ő,én,de 1 dologról nem mertem megkérdezni:arról,h van-e barátnője........................

                                                               vége az 5. résznek

/hogy megmerem-e kérdezni ezt a barátnős dolgot és,h Bill miért akart eljönni értem az majd a 6.részben kiderül/