Reggel amikor felébredtem semmit sem láttam,Bill haja az arcomban volt.-Basszus hajat kéne már mosnom!-mondtam és megmarkoltam Bill zselétől kemény haját.Csak ekkor jöttem rá,h ez nem az én hajam.Felugrotam,de olyan erővel,h leestem a kanapéról.A nagy koppanásra aztán felébredt Bill is.-Jó reggelt!-mondta Bill kissé álmosan.A szeme alatt még mindig ott vírított a monoklija amit tegnap este kapott ,,ajándékba".-Bill!Mi a fenét keresel Te itt....velem?!-bámultam rá a földről.Ő csak eltűrte hosszú haját az arcából és rám mosoloygott.-Mi a fene ilyen vicces???-néztem rá azzal a halál "komoly" arcal,de nem bírtam sokáig és én is röhögésben törtem ki.Mikor feltápászkodtam a földről megjelent Tom a lépcsőnél és csücsőrített mint a fene!-Kabd be!-mondta Bill.-Ok...előveszed?-nevetett Tom.-Hadjátok abba!-mondtam és Billhez fordultam.-Bill!Figyelj....tisztában vagy azzal,h mi mit tettünk?-kérdeztem tőle meghökkenve.-Nos....-nézett rám Bill,de látszott,h nem NEM TUDJA,hanem NEM AKARJA TUDNI amit magyarázok.-Ugy te nem????-nézett ránk Tom 1 kaján vigyorral.-Mi Tom!!!!Dehogyis!!!!!!-mondtam Tomnak aki erre feltartott kézzel bement a konyhába inni.-Na értesz engem?!!!Ugye nem csináltál semmit este?-kérdeztem tőle.-Szted ilyen perverz  vok??!!!!!-mondta Bill olyan hangsúlyal mint aki vérig van sértve.-Nem eza lényeg!Te Sarahval jársz erre én?Én kapásból veled alszom!-mondtam.-De hát nem csináltunk semmit!-mondta Bill 1 áértatlan mosolyal.-De együtt aludtunk!És ha Sarah erre rájön!...bele se merek gondolni....-mondtam.-Nyugi....nem tudja meg!-mondta Bill.-Persze.....amíg vki el nem mondja neki.-mondtam.-Ki?Tom nem....ő nem olyan!-ondta Bill.-Ha Te mondod!-mondtam neki karbatett kézzel.Ekkor Tom kiszólt a konyhából.-Enni!Hívnak4-mondta Tom.Jövök+!-válaszoltamm és bementem a konyhába.Elison volt az.Telóban:-Eli?-én.-Enni!Megvan az öcsénk!Eddig aludtatok?Gyertek be!-Elison és lerakta.-Be kell menünk a kórházba!Megvan az öcsém!-mondtam a fiúknak.-ok!bill öltözz!-adta ki a ,,parancsot" Tom az ikrének.-Ok!De Te mott meghalsz!-mondta Bill és karon ragadta Tomot.-Elég!Öltözni és húzunk!-mondtam./hű,de jól megyXD/Pár perc  múlva már a kocsiban ültünk,nas jó csak ültünk volna ugyanis a ,,drága" ikrek bejelentették,h nem tudnak vezetni.-Mi?!Na má' ilyen hülyéket öcsém!-mondtam és kisétáltam az utcánkban lévő buszmegállóba.A fiúk persze jöttek utánam.amikor a busz megjött felszáltunk rá és fél óra múlva már a kórházban is voltunk.

-Jó napot!Nina Banxet keresük!-mondtam a recepciósnak.-3. emelet a hetes ajtó balra.-mondta a recepciós némiképp savanyúan.Nem tudtam mi a baja,de akk nem is igazán érdekelt csak eléindultunk felfelé a fiúkkal.Mikor felértünk már min annyira hullák voltunk mint a fene /kondi 0/.Benyitottunk a váróba.Elison körömrágása volt az első amit kiszúrtam.....ideges volt.Eric a falnak dőlve lehajtott fejjel állt.-Most értek ide bazd+?-nézett ránk Elison döbbenten.-Jól van akk most kövezz meg!-mondtam durcásan és kinéztem a váró ablakán.Kint kicsit fújt a szél,a fák egymás után hajlottak erre-arra,de ezen kívül nem volt semmi.Pár mentős sétált csak ide-oda az udvaron és ők is miond nyugodtask voltak.Egy percre megingott a hitem,h ez téll egy kórház-e,számomra ahoz túl nyugis volt.Számomra egy kórház bűzlik a klórtól,a falai fehérek,a várótermei pedig tele vannak síró,görcsölő,várakozó vagy épp felszabadult emberekkel.De  ez más volt.Egyészen más.....hirtelen azomban megszakadt a gondolat menetem,mivel Tom telefonja megcsörrent.-Sya Anya!-mondta Tom a telefonjába.A túl végről enyhe női hangot lehetett hallani.Tom csak bólogatott,majd hirtelen kissé elkomorult az arca aztán ezt egy széles mosoly váltotta fel.Ekkor hirten Simone lépett ki a kórterem ajtaján,de amikor meglátott minket kinyomta a telefonját.-Halló Anya itt vagy?-mondta a telefonba.-Itt!-hallatszott Simone hangja.Erre Tom csak megfordult és hangos nevetésben tört ki.-Miért nem mondtad,h már itt vagytok?!-nézett rá Simone azzal az anyás *mostmérgesvagyokrádfkisfiam* nézéssel.-Nem tom.....-mondta Tom.-Nos most már mind1!Gyertek be!-mpondta Simone 1 széles mosolyal.Amikor beléptünk a kórterem ajtaján megpillantottaqm az öcsémet.Annyira édi volt......és barna volt a haja!Kék szeme volt.Azt hittem megzabálom.Bill is csak bámulta ,őkegyelmét",de még a többiek is megakadtak rajta.-Ugye milyen aranyos!-mondta anyu és oda lépett hozzánk.-Aha....cuki!-lelkendeztem.A többiek szuája cvsak mosolyra nyílt.Beszélgettünk egy kicsit,h mi van otthon,meg,h nem szedjük-e szét a házat.De aztán hjaza kellett menünk.Haza felé senki sem, szólt egy szót se,mindenki mélyen a gondolataibas merült.Csak Billel váltottam néha pár szót,de ez is csak 1 ,,köszi" vagy 1 ,,bocsy azén hibám" volt.

Mikor haza értünk én rögtön kérdőre vontam Billt.-Na  most mi is volt az este?-néztem rá kérdőn.-Semmi....semmi nem volt!-mondta Bill.-Figyelj Te szeresd csak Saraht,én meg elleszek!De a legjobbarátőmmel nem fogok össze veszni emiatt.-mondtam neki.-Na,de semmi sem volt!-mondta Bill és már annyira közel hajolt hozzám,h komolyan megijedtem tőle.-Ne-ne-ne-ne-nem!Bill ezt nem lehet!Kopj le rólam...és foglalkozz Sarahval!-mondtam neki.-És ha nem akarok?-nézett rám Bill a bociszemekkel.-De akarsz,mert nincs más választásod!És léccy ne kísérts engem mindenféle közeledős ,,viccel" mert nem vok rá kíváncsi!Neked ott a helyed Sarah mellett,és én nem vok ő!Szóval én most mentem kajálni!-mondtam és kimentem a konyhába.De Bill csak jött utánam.-De mi van ha....-kezdett bele,de én közbe szóltam.-Nincs ,,de"!Bill értsd már meg,h ez nem neked nehéz hanem nekem!Rajtam lóg Bill Kaulitz aki a legjobbnőm pasija és az uncsim!Szted ez 1 álom helyzet?!-kérdeztem tőle.-Nos igen,de Te..Te..Te..nem teheted ezt velem!-mondta.-Tévedsz!Ha akarod kikövezem neked az utat Sarahoz!Annak az  útnak a végén lesz egy ajtó amin,h ha belépsz vissza ne gyere nekem!-mondtam.-És ha nem megyek be azon az ajtón?-kérdezte Bill és ezzel a lendülettel megcsókolt.Annyira arih voltr egy percig sikerült is neki,h levegyen a lábamról,de hamar vissza szálltam a földre.-Bill!-kiabáltam rá és 1 akkorát levágtam neki /szegénykém...bocsika Bill(L)/,h megszédült.-Bazd+ ezfájt!-mondta.-Nekem is amit az előbb csináltál!Hogy csnálhattad ezt?-kérdeztem tőle.-Így!-mondta és megint megcsókolt.Kimásztam a karjai közül,de most ez hiába való volt.Anmnyira édes volt,h alig tudtam ráébredni mit isd csinálok én itt...méghozá vele.Ekkor azomban Tom masírozott be a konyhába,de amikor meglátott minket vissza osont a szobába.Nagy nehezen újra észhez tértem és ,,leakasztottam" magamról Billt.-Te nem vagy egészen komplett!-mondtam neki mérgesen,de most amikor ütni akartam ő megállította a kezemet.-Látod ez igaz....csak szerelmes!-mosolygott.-Sarah-ba igen!-mondtam és kifutottam a kertbe.......ekkotra bűntudatommég életemben nem cvolt mint akkor......de ez még csak a kezdet volt.....